Szerencsére nagyon ritkán kell
megoldani egy televíziósnak olyan szomorú feladatot, mint a hivatalban levő
miniszterelnök halálát tudatni a nézőkkel. 1993. december elején jelezték, hogy Antall József földi órái a végéhez közelednek. December 11-én
szombaton az adáslebonyolításért felelősként a Szabadság téren voltam.
Az előzetes egyeztetések alapján a hír bejelentése és a jövendő miniszterelnök
képernyőn való megjelenése közötti 50 perces időt kellett méltó módon
kitölteni. A program műszaki munkatársai segítségével feljátszattam egy tekercsre
Beethoven III. szimfóniájának egy koncertfelvételéből a második tételt, majd egy
gregorián zenét, és Beethoven VII. szimfóniájának második tételét. A választás
magyarázata egyszerű. E szimfóniák második tételének hangulata ide való, és ami
még fontosabb, két tétel között, amikor a karmester felemeli a pálcáját, csend
van a nézőtéren. Minderről tájékoztattam a nemrég kinevezett "ejtőernyős" illetékest. Másnap már ő volt az intézkedésre jogosult. Adászáráskor hazamentem.
A halálhírt vasárnap délután röpítette
szét az MTI. Várva az új miniszterelnököt, nagy lehetett az izgalom a televíziós vezetők között… Az összeállított tekercsről talán el is felejtkeztek.
Minden esetre arra utasították a műszakot, hogy a hír bejelentése után kezdjék
el lejátszani Beethoven III. szimfóniáját – abból baj nem lehet alapon.
A képernyőn
megjelent a feketébe öltözött bemondó, elmondta a szomorú hírt, majd elindult a szimfónia felvétele. Bejött a karmester, akit a közönség lelkes tapsa fogadott …
P.S.
Utólag bevallom, annak idején felötlött bennem, hogy a két Beethoven
tétel
mellé Kodály Zoltán Psalmusából játszassak fel egy részletet. A zsoltár eredeti címe "Könyörgés a hamis atyafiak ellen…" talán nem is állt távol a távozó
miniszterelnök gondolataitól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése