Petőfi, a naplója[1] szerint a Nemzeti dalt
március 13-án írta, miközben felesége nemzetiszín főkötőt készített magának.
Valószínű, ekkor varrta a kör alakú kokárdát is ifjú férje számára, aki azt már
másnap viselte a városban járva-kelve. A kokárda szín sorrendje kívülről befelé
haladva: piros-fehér-zöld. A jelkép olyan gyorsan elterjedt a városban, hogy
15-én este a Nemzeti Színház előadásán „a nemzeti kokárda volt minden férfi, minden
nő keblére feltűzve, a szív közepén a háromszínű zászló”[2]
„Nekem
volt egy ötszínű is, veres, zöld, fehér, kék és aranyszínű, az utóbbiak az
erdélyi uniót jelképezvén – írta később Jókai.[3] Ugyanis amikor este a Nemzeti Színház
színpadára lépett, Jókai nem viselt kokárdát. Laborfalvi Róza a saját ötszínű[4] kokárdáját tűzte az író
ruhájára. A színésznő édesapja ugyanis székely ember volt, és a magyar színeket
ezért kiegészítette a kék és arany színekkel.
A
Magyar Nemzeti Múzeum kiállítási tárlójában két Petőfihez köthető, kör alakú
kokárda látható. Az egyik közepébe az 1848-as évszámot hímezték, a másik a
magyar címerrel díszített.
A
költő és ifjú felesége már jó ideje a párizsi események[5] hatása alatt álltak. A
kokárda ugyanis először a francia forradalom idején jelent meg a forradalmárok
kalapjára tűzve. A magyar viselet annyiban tért el a franciától, hogy nem a
kalapon, hanem a kabát hajtókáján viselték, a szív felöli oldalon. Ez a kokárda
kezdetben csak a rozettából állt, és – sokan így gondolják – azért lett kívülről
olvasva piros-fehér-zöld színsorrendű, mert így szerepelnek egymás alatt a
magyar zászló színei.
A
fenti kép Olaszországban készült, ahol sok motoros hord ilyen bukósisakot. (Bár
már Budapesten is feltűnt „olasz importból”.)
Hogyan
használhatja két nép ugyanazt a jelképet, bár eltérő a zászlójuk?
1797-ben
még kék-fehér-piros volt a színsorrend a francia forradalmárok kalapjának
rozettáján, mint amilyen a francia zászló függőleges osztású színsorrendje. Napóleon
alatt keletkezett az a szabály, hogy a kokárda színeit a nemzeti trikolór
színeihez képest belülről kifelé kell olvasni. Festményen őt már ilyen
kokárdával ábrázolják. Ebben az esetben ugyanis, ha a rozetta szalagban folytatódik,
akkor a szalag magától adja ki a nemzeti színeket.
Miután Napóleon meghódította az itáliai félsziget északi részét, az Alpok lábánál elhelyezkedő városállamok megalakították a cispadanai köztársaságot, annak zászlójával együtt. Ez piros-fehér-zöld színű volt, ráadásul
vízszintesen osztva. 
A következő évben már a Pó folyó melletti városok is csatlakoztak, a most már cisalpinaivá átkeresztelt köztársasághoz. Ekkor átalakították a korábbi zászlót, így keletkezett a ma ismert szín és forma. Az olasz zászló kialakulásának története megtekinthető Reggio nell'Emiliában, ahol Mantova, Bergamo, Brescia, Cremona, Verona, Rovigo, Carrara, Romagna, Módena, Bologna és Ferrara városainak történelmi összejövetelei lezajlottak. (Museo del tricolore)
Csak, hogy még bonyolódjon, meg kell jegyezni, hogy ismeretlen okok miatt az olaszok lobogójukat "bianco, rosso e verde", azaz fehér, piros, zöldként emlegetik. (Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség. Focus Kiadó 2003. 79.old.)
Az olasz egységért küzdők kokárdája a napóleoni szabályt követte. (1797!)Felmerül a kérdés, hogy Szendrei Júlia tudott-e egyáltalán a napóleoni szabályról, vagy tudatosan a franciák eredeti kokárdáját akarta-e követni, esetleg az itáliai minta lebegett a szeme előtt, vagy mindezekre nem is gondolva, egyszerűen csak így találta szépnek a színek egymásutánját?
A
Petőfi Irodalmi Múzeum, egy tárlójában megtekinthetjük Petőfi Sándor kecskebőrből
készült, ceruzatartós pénztárcáját, melyben a gobelin gyöngyhímzést a költő
felesége készítette.
A költő felesége 1848. március 14. óta meghatározza Magyarországon a kokárda viseletet, hiszen az emberek az utcán és a színházban Petőfi kokárdáját vették mintának, és mi azóta is ezt követjük – hagyományból.
