Ha rákeresünk Aiszóposz, Ezópus, Aesopus és még sok hasonló hangzású, de más-más formátumban írt névre, ugyanarra az ógörög meseíróra gondolunk. Ezópusz (mert így is megengedett írni) legismertebb meséi között az AI A Tücsök és a hangya, meg A Róka és a holló fabulákat említi, a több mint száz közül, melyet szerzőnk talált ki.
Hogy mennyire beleivódtak kultúránkba ezek a tanmesék, az is bizonyítja, hogy ha La Fontain, vagy Heltai Gáspár és még jó pár író nevét gépeljük be, ott is többnyire Ezópusz meséinek címeit dobja ki a gép. Ki rímbe szedte azokat, ki a magyar nyelvet formálta segítségével, néha az eredeti címen, vagy a szereplő állatok szereposztásán változtatva, de a tanulságok mindig hasonlóak és megszívlelendők.
Azért nem árt leszögezni, hogy az emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról szóló tanító mesék műfaját Ezópusz találta ki, mindenki más az ő tunikájából bújt elő. Ha az irodalom is használná a "h-indexet" (mely a tudományos publikációk hivatkozási száma) akkor zseniális rabszolgánk toronymagasan vezetne a maga műfajában.
Ezópusz szobrának gipszmásolata Komáromban, a Monostori erődben tekinthető meg.
