Tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdtem írni a blogomat, a fenti mottót választottam. Az idézet Gershwin Porgy és Bess című operájából származik, melyet Blum Tamás ültetett át magyarra.
Fel akartam hívni a figyelmet a magyar múlttal kapcsolatos, a közvélekedésben élő néhány tévedésre.
- A Szent István nevét viselő korona sohasem ékesítette első királyunk fejét.
- Március 15-én az olasz kokárdát tűzzük fel
- Petőfi nem szavalt a Nemzeti Múzeumnál
Sokan írtak már ezekről, de még mindig makacsul tartják magukat a közgondolkodásban. Most ismét egy elfeledett (vagy inkább elhallgatott) furcsaságról számolok be.
1894 március 20-án Torinóban elhúnyt egy olasz állampolgár. Eredetileg volt neki magyar állampolgársága, hiszen 1802-ben Monokon született, de ez 1890 januárjában megszűnt, mert a magyar országgyűlés által megszavazott 1879.L.t.c. 48. paragrafusa kimondta, hogy a törvény hatálybalépésétől számított 10 évi távollét az országtól, a magyar állampolgárság elvesztésével jár. Ez alól mentesül, aki a fenti időtartam alatt valamely osztrák-magyar konzuli hivatalban kérvényez egy u.n. konzuli jegyet, mely lehetővé teszi számára az országba való belépést, a szükséges dokumentumok beszerzése és bemutatása céljából. Akik ezt elmulasztják, bár kapcsolatban állnak hazájukkal, leszármazottaikkal együtt megfosztatnak magyar állampolgárságuktól.
A Kiegyezés alapján ugyanis hazánk a külügyek és a hadügyek területén lemondott szuverénitásáról. Ezekben az ügyekben Bécs volt az illetékes. (Ha akkor látták volna, hogyan fog ez majd visszaütni Trianonban.)
Volt olyan képviselő, aki még azzal is kiegészítette volna a törvény szövegét, hogy a visszatérés előtt követeljék meg a császári és apostoli királyi felségnek tett hűségesküt. (Csak 31 évvel vagyunk 1848 lelkes forradalmától!)
A képviselők egy része természetesen tiltakozott a törvény ellen. A Kormány azzal csitította le őket, hogy csupán egy egyszerű nyilatkozatra lesz szükség. Sok magyar emigráns élt is a lehetőséggel. De minden épp eszű ember tudta, hogy a torinói száműzött nem fog elmenni az osztrák-magyar konzulátusra.
Tisza Kálmán talán azzal nyugtatta a lelkiismeretét, hogy korábbi elődjének talán nincs is már hátra 10 éve. Tévedett.
Kossuth Lajos még négy évig lett volna hontalan, ha az olasz kormány (bosszantva a Habsburgokat) nem nem ad neki és fiainak olasz állampolgárságot.
Wekerle Sándor keze is meg volt kötve a temetéskor, mert Ferenc József nem járult hozzá az állami temetéshez. Így Kossuth Lajos olasz állampolgár temetését a Főváros szervezte.
Felhasznált irodalom: Fekete Sándor: Kossuth Lajos Móra 1978, Dr. Varga Norbert: Az állampolgárság elvesztése az 1879:L.t.c alapján.
PS Végül nem ezen bejegyzés címében említett mottót választottam, mert amikor az Erkel Színház bemutatta (az akkoriban túllihegett gender szemlélettel dacolva) az operát, rájöttem, hogy a fenti mondat egy bűnöző szájából hangzik el (bár igazat szól).
