Amikor Joppyval, Fledderus holland konzul fiával -az első világháború után Magyarországnak adott holland segítségről- forgattam Münchenben, a felvétel végeztével Joppy félrehívott és elmesélt életéből egy részletet.
Miután 1944 márciusában a német csapatok bevonultak Magyarországra, az olyan külföldi diplomatákat, akik itt rekedtek, mert Hitler elfoglalta az országukat, kitoloncolták Törökországba. Joppy, a konzul egyik fia Budapesten maradt, illegalitásban. A város ostromakor Wallenberggel kettesben a diplomatanegyed egyik pincéjében húzódtak meg. Ahogy a front áthaladt felettük, Wallenberg azonnal fel akarta venni a kapcsolatot a Debrecenben működő Ideiglenes Kormánnyal.
Wallengerg elhatározta, hogy Debrecenbe utazik. Joppy megpróbálta erről lebeszélni, hiszen akkoriban ez még nagyon veszélyes volt. Ráadásul a svéd az utat nagy amerikai gépkocsijával akarta megtenni. (Lelkesedett a négykerekű gépcsodákért).
Joppy figyelmeztetése ellenére elindult. Az egyik ellenőrző pontnál nem találhatták megfelelőnek diplomáciai papírjait és bekísérték a parancsnokságukra. Az ottani román, vagy szovjet parancsnok valószínűleg szintén szerette a szép nagy autókat, vagy kedvezni szeretett volna a felettesének, nem tudni, mindenesetre Wallenberget tovább küldték, a kocsija meg hátramaradt és valamelyik nagynevű parancsnok gyűjteményét gazdagította a továbbiakban. Hogy kik, milyen "ajánlással" adták kézről-kézre, nem tudni, de a vészkorszakban emberül viselkedő diplomata végül a Lubjankába került.
A rejtekhelyül szolgáló ház falán ma ez az emléktábla látható. No comment.
