Hallomásból

Amikor Joppyval, Fledderus holland konzul fiával -az első világháború után Magyarországnak adott holland segítségről- forgattam Münchenben, a felvétel végeztével Joppy félrehívott és elmesélt életéből egy részletet.

Miután 1944 márciusában a német csapatok bevonultak Magyarországra, az olyan külföldi diplomatákat, akik itt rekedtek, mert Hitler elfoglalta az országukat, kitoloncolták Törökországba. Joppy, a konzul egyik fia Budapesten maradt, illegalitásban. A város ostromakor Wallenberggel kettesben a diplomatanegyed egyik pincéjében húzódtak meg. Ahogy a front áthaladt felettük, Wallenberg azonnal fel akarta venni a kapcsolatot a Debrecenben működő Ideiglenes Kormánnyal.

Wallengerg elhatározta, hogy Debrecenbe utazik. Joppy megpróbálta erről lebeszélni, hiszen akkoriban ez még nagyon veszélyes volt. Ráadásul a svéd az utat nagy amerikai gépkocsijával akarta megtenni. (Lelkesedett a négykerekű gépcsodákért). 

Joppy figyelmeztetése ellenére elindult. Az egyik ellenőrző pontnál nem találhatták megfelelőnek diplomáciai papírjait és bekísérték a parancsnokságukra. Az ottani román, vagy szovjet parancsnok valószínűleg szintén szerette a szép nagy autókat, vagy kedvezni szeretett volna a felettesének, nem tudni, mindenesetre Wallenberget tovább küldték, a kocsija meg hátramaradt és valamelyik nagynevű parancsnok gyűjteményét gazdagította a továbbiakban. Hogy kik, milyen "ajánlással" adták kézről-kézre, nem tudni, de a vészkorszakban  emberül viselkedő diplomata végül a Lubjankába került.

A rejtekhelyül szolgáló ház falán ma ez az emléktábla látható. No comment.

Szemészeten

Még a Covid előtt észrevettem, hogy közeledve az uszoda túlsó partja felé, a part szétválik

olyan formán, hogy balról, egy pontból kiindulva fekvő V alakban kettényílik.

Hályogra gyanakodva, elmentem a kerület legbiztosabb kezűnek mondott szemorvosához. Ahogy beléptem megütött az asszisztensnő pillantása, amiből azt olvastam ki, hogy mit keres itt ez a vén f…, elég munkánk van a visszatérő betegekkel. Elmondtam neki az uszodás történetet. Ő közben a számítógépébe jegyzetelt. Majd csöppentett és kiküldött a folyosóra. Utolsó betegként a főorvos úr elé kerültem, aki megvizsgált és közölte, hogy a szemeim a koromnak megfelelőek és a vizsgálatról papír sem adva elbocsátott. Örültem.

A Covid alatt az uszodák zárva voltak, otthon pedig az olvasó szemüvegemet használtam, tünetmentesen.

Ámde nyáron újra nyitottak az uszodák és megint két part közeledett felém. Gondoltam, ez alatt a fél év alatt biztos romlott a látásom, elmentem az egyik szemüvegkészítő céghez. Elmeséltem az optikusnak, az uszodai sztorit, aki rögtön mondta, hogy erre nem tud szemüveget adni. Azt kérdezte, hogy ugye szemüveg nélkül úszik? Hát persze, feleltem. Beültetett egy gép elé, szemüveggel. Láttam egy zöld négyzetet, középen piros kereszttel. Most vegye le a szemüvegét -mondta. No, ekkor a piros kereszt messze a zöld négyzet felett, balra helyezkedett el. Ez kancsalság mondta, és tanácsolt egy optikust, aki ebben specialista.

A vizsgálat 24.000 forint, kaptam egy oldalnyi gépelt véleményt, és tanácsot, hogy mielőtt a drága szemüveget megcsináltatnám, keressem meg a probléma okát.

Neurológus 24.000, koponya MR 45.000, neurológus második ülés 20.000. Diagnózis: a jelenség oka a vizsgálatok alapján nem magyarázató. Igaz, megtudtam, hogy (még) nincs Alzheimer-kórra utaló elváltozások a koponyámban.

Vissza a körzeti szemészhez, az optikus papírját lobogtatva. Asszisztensnő pillantásában a már ismert antipátia. Megint beutaló nélkül van is ez a ..mint fent. Főorvos áttanulmányozza a sűrűn teleírt oldalt, majd megkeresi a korábbi vizsgálat számítógépes lenyomatát és hangosan olvasni kezdi. Mikor odaér, hogy „időnként kettős látás”, felkiáltok. „Na, ugye, hogy mondtam!” Orvos rákérdez, elmeséltem, hogy már annak idején is azért jöttem, mert az uszodában…. Rám néz, én meg kértem tőle egy beutalót a Szemklinikára.

Telefonon időkérés, szinte lehetetlen. Kínomban a titkárságot tárcsázom. Elmondom, miért kérek segítséget. Szinte látom, hogy a titkárnő elmosolyodik, majd azt mondja: „magának rejtett kancsalsága van. Keresek időpontot a megfelelő orvosnál”. Visszaszól. Rendben. Meglepődöm, hogy a gyermekosztályon találom magamat. Hát persze a kancsalságot a gyerekkorban szokás észrevenni és kezelni. Asszisztensnő és egy rezidens 20 percig vizsgál, ami nagyon kellemetlen, mert a 184 centimmel egy ovis széken kell ülnöm, de hát miattam nem fogják átrendezni a rendelőt. Majd le a doktor úrhoz, aki először azt kérdezi, hogy a vezetéshez használt szemüvegemmel van-e problémám? Mondtam neki, hogy nincs, ide egyébként is kocsi nélkül jöttem. Csöppentés, majd megvizsgál egy-két gépen, és közli, hogy a jobb szemem felső mozgató izma egy kicsit renyhe. Ebben a korban már érdemes műteni. Egyébként minden rendben.

Lehet, hogy feleslegesen pánikoltam a hályog miatt, de ha annak idején nem úgy konferál be az asszisztensnő a főorvosnak, ahogy szerintem megtette, és a főnöke figyelmesen végigolvassa már akkor a szöveget, megspórolhattam volna 110.000 forintot és fél évnyi bizonytalanságot.