A bűvészinas

Goethe azt meséli el balladájában, hogy a bűvész inasa ellesett már néhány titkos varázsszót, és ezzel megpróbálja a seprűt rábírni arra, hogy hordjon helyette vizet.

„Rajta, rajta, szedd a lábad” hangzik a felszólítás Kardos László fordításában. És a seprű elkezd dolgozni az inas helyett.

Manapság úgy is lehetne ferdíteni a szöveget, hogy: Willkommen, wir schaffen das! Rajta, gyertek, majd megoldjuk.

Goethe művének végére már az egész házat elönti a víz, mert a seprűt a bűvészinas nem tudja leállítani.

Rakjuk össze a fenti morzsákat!

A munkavállalók úgy gondolták, hasznosak a bevándorlók, hiszen szükség van arra, hogy a segédmunkát valaki elvégezze helyettünk. A nagyvállalatok is támogatják a bevándorlást, mert a munkanélküliség egy bizonyos szintje szükséges, hogy a munkavállalók jobban megbecsüljék a munkahelyüket. Mindezeket, és a német nyugdíjrendszer jövőbeni problémáit is figyelembe véve, elhangzott a varázsszó.

Most úgy néz ki, hogy törököt fogtak. (Ez a mondás ráadásul a korábbi bevándorlási politikával is egybevág, hiszen az annak idején beengedett törököket azóta sem sikerült teljesen integrálni.)

Nem olyan könnyű a kulturális különbségek „kinövéseit” letompítani, a húsz-harminc éves férfiak tömegét rábírni arra, hogy belesimuljanak a számukra kijelölt munkamegosztási és viselkedési rendbe.

„In die Ecke Besen, Besen, - A sarokba vissza! Térj meg seprűnyélnek” szól a bűvész hazatérve.
Goethe szövegét Ducas megzenésítette. A darab tréfásan kezdődik, de ez a hangulat hamar elmúlik.

Most még nem látni, lesz-e "deus ex machina".